Ez lesz az első bejegyzés, szóval kezdjük egy közepesen lejárt lemezzel: a közoktatási reformokkal, azon belül pedig a diplomával.
Abban körülbelül mindenki megegyezhet, hogy a jelenlegi rendszer nem jó, változtatásokra van szükség. Azonban abban, hogy pontosan mit és hogyan kellene változtatni, nos, nincs egyetértés.
Jómagam nem értek száz százalékosan egyet a jelenlegi célokkal és eszközökkel, bár dícséretes, hogy egyáltalán nekiálltak valaminek is az ügy kapcsán.
Nézzünk tehát néhány vitaindító kérdést:
Szükségünk van ennyi diplomásra?
Talán lenne, ezen el lehet vitatkozni, de semmiképp a jelenlegi minőségben. Sajnos a jelenlegi trend azt mutatja, hogy diploma nélkül semmi sem ér az ember, tehát értelemszerűen mindenki akar egyet. Minimum.
Akár az álláskereső portálok paramétereit nézzük, akár csak beszélgetünk valakivel a téma kapcsán, az eredmény nagy valószínűséggel az lesz, hogy diploma nélkül nehezen -vagy sehogy sem- fogunk boldogulni.
Ez csak azért sajnálatos, mert ennek a személetmódnak az egyenes következménye az, hogy a szakmunka, illetőleg bármilyen diplomát nem igénylő tevékenység értéke devalválódik a köztudatban, elveszíti az őt megillető (köz)megbecsülést. Ez pedig nagyon nem jó! Képzeljük el, mennyit ér a diplomás, egyébként hozzáértő menedzser, ha nincs akit menedzselni. Nem sokat.
Több volt tanárom egybehangzó véleménye az, hogy sokkal komolyabban meg kell húzni azokat a vonalakat, amelyek eldöntik, bejuthat e valaki egy felsőoktatási intézménybe. A legradikálisabb vélemény az volt, hogy felvételi ponthatártól függetlenül legyen a főiskolára 4,6-os, az egyetemre 4,8-as átlag az alsó határ, az utolsó két gimnáziumi tanévet illetve az érettségi eredményt figyelembe véve. Aki ezt a szintet nem üti meg, annak esetleg még biztosítható az írásbeli felvételi, kiszűrendő a "pikkelés", személyes ellentétek torzító hatását, ez opcionális.
Mi lesz azzal, aki nem üti meg az elvárt szintet?
Szakképzés, átszabott OKJ rendszer. Sajnos tény, hogy diploma nélkül valószínűleg kevesebbet fog keresni a delikvens, de ez nem lehet indok arra, hogy boldog-boldogtalan átbukdácsoljon a felsőoktatáson. Pláne állami pénzből. Ha valaki csak azért nem szerezte meg az elvárt tanulmányi átlagot, mert végiglustálkodta a gimnáziumot, de egyébként rendelkezik a megfelelő képességekkel, az el tud olyan pozicióban helyezkedni, hogy pár év alatt kitermelje a fizetős felsőoktatáshoz szükséges anyagi feltételeket, illetve sikeresen teljesítse az írásbeli felvételi követelményeit.
Mi kellene változzon?
Elsősorban a hozzáállás. Egyszerűen fel kellene ismerni, hogy a jelenlegi oktatási rendszer elavult, gyakorlatilag minden szinten.
Amit már általános iskolában el kellene kezdeni, az a készségek / érdeklődési kör alapján specializált (tagozatos, faktos, speciális) oktatás, ezen belül is:
- Idegen nyelv alapfokon (tagozatos rendszerben akár kettő)
- Ez nagyjából alapvető elvárás lenne. Gondoljunk csak a svédekre, a lakosság nagyjából 95%-a tökéletesen beszél angolul, és igen, ezt már gyerekkorukban elkezdik.
- Amelyik gyereknek látható affinitása, és/vagy jó nyelvérzéke van, akár két nyelvet is tanulhat
- Számítástechnika / Technológia alapfokon
- Be kell látnunk, hogy lassan a hűtőszekrény is üzenetet küld a mobilunkra, ha elfogyott a tej. Fontos lenne, hogy még a legfogékonyabb korban megszerezzék a gyerekek az alapvető technológiai ismereteket akkor is, ha az otthon az anyagi lehetőségek miatt nem állnak rendelkezésre a kapcsolódó gépek, készülékek.
Természetesen a nap 24 órából áll, tehát szükséges némi átcsoportosítás. Az alapvető műveltséghez szorosan kapcsolódó tárgyakhoz nem nyúlnék (történelem, irodalom, nyelv), hiszen azokra mindenkinek szüksége van a szociális érintkezésben. Viszont jó célpont lehet a matematika, fizika, kémia, biológia.
Ezeket a készségfelmérés alapján lehetne oktatni, nem pedig egyöntetűen. Az átlagpolgár matematikából nagyjából a százalékszámításokkal bezárólag használja a kapott tudásanyagot, tehát amennyiben a gyerek láthatóan nem mérnök vagy matematikus lesz, felesleges megtanítani deriválásra, integrálásra, nyolcismeretlenes egyenletek megoldására, ad absurdum mátrix-műveletekre. Ellenben fontos lenne a matematikát összekötni alapvető pénzügyi alapismeretekkel. Igen, már ebben a korban.
Sokkal-sokkal gyakorlatiasabb képzésre lenne szükség, sokkal naprakészebb tudással. A fentiek alapján pedig már könnyebb lenne eldönteni, kit érdemes gimnáziumba küldeni, és ki kell megelégedjen a szakmunkásképzővel vagy szakközépiskolával.
A középiskoláknak természetesen folytatnia kellene az általános iskolában megkezdett utat, újabb készségfelmérésekkel kombinálva. Itt már ugye a gyereknek is több elképzelése van arról, mit szeretne, milyen irányba tendálna, ezt fontos lenne beépíteni a tanterv(ek)be. Ezzel biztosítható lenne egy minőségi belépő a felsőoktatás irányában.
Mit támogasson az állam?
Az államnak több piackutató cég a stratégiai partnere (kvázi beszállítója), tehát elméletben relatív pontos rálátása van a munkaerőpiaci trendekre. Ennek függvényében kellene évente, kétévente, etc. (szabadon választott periódus tapasztalatok alapján) eldöntenie, hogy milyen kurzusokat támogat, hány fő erejéig.
Tudjuk, hogy a mérnöki diploma értékes, legyen szó gépészetről (autógyárak), informatikáról, telekommunikációról vagy villamosságról.
A közgazdász- és jogászképzés már vizsgálandó terület. Mindenképp szükséges a megfelelő utánpótlás (ki)képzése, de nem lehetőségek felett. MIndazonáltal úgy gondolom, ha a fent említett bejutást nehezítő tényezők helyesen vannak beállítva, úgy nem lesz szignifikáns túlképzés ezeken a karokon.
A bölcsészek képzése erősen vizsgálandó terület. Bár a magyar köztudat erőteljesen fújol a komplett spektrumra, ne felejtsük el, hogy vannak ide köthető diplomák, amelyek jól fizető állásokra is alkalmassá teszik az elvégzőjüket. Gondoljunk például a tolmácsokra, szakfordítókra.
Komolyan felül kellene vizsgálni azonban a tömegszakokat, elsősorban a kommunikációt és a kapcsolódó területeket. Korábbi blogok hozzászólásai alapján ez is lehet egy komoly szakma, de nem a jelenlegi képzéssel és hozzáállással.
A mindenkori felelősöknek tehát elsődleges fontosságú célja kellene legyen, hogy a diploma megszerzése újra egy kiemelkedő érték legyen, ne pedig egy kötelező önéletrajzi komponens. A piac sem honorálja hosszú távon, ha a diploma annyi értéket képvisel, mint az erkölcsi biztonyítvány (kell, kell, de...).
Ez természetesen egy nagyon komplex téma, és a fentiek a személyes véleményemet tükrözik. Minden értelmes hozzászólást és (építő) kritikát örömmel fogadok.
